Miattunk ölnek!

 Nem sokan gondolnak bele, hogy mi is történik, amíg a „csizma” az asztalra kerül. Annak ellenére, hogy életet teremteni nem tud ez civilizált és kultúrált társadalom, megalázó körülmények között ÉRZŐ LÉNYEK százezreit pusztítja el nap, mint nap a vágóhidakon!  A II. világháborúban sem volt olyan, ami ott folyik.

„Egy húst is fogyasztó ember igényeinek fedezésére átlagosan tíz állatot kell leölni évente. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk valaki hetven évig él, hétszáz állat nyakát kell elvágni miatta. Mit szólnánk, ha ez a hétszáz állat egyszerre felsorakozna elõttünk, és a szemünkbe nézne? Valóban fel kell-e áldoznunk szükségtelenül ennyi állat életét a gyomrunk megtöltéséért?

Tudathasadásos állapot, hogy miközben el vagyunk bûvölve kutyáink és macskáink szépségén és kedvességén ("majd' meg szólal, érti, amit mondok!"), ugyanakkor táplálkozási szokásainkkal napról-napra hozzájárulunk száz- és százezer csirke, bárány, disznó és tehén kivégzésébe.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon növényeket szabad-e pusztítanunk - hiszen õk is élnek. Való igaz, hogy a növényi fajokban is ugyanolyan lélek lakik, mint az állati és az emberi testekben. Azonban idegrendszer és érzékszervek hiányában, a növényi testekben a lélek jóval kevésbé tudatos, és kevesebb fájdalmat tapasztal, mint az állatok. (A különbséget minden józan ember tapasztalhatja, aki összehasonlít egy aratást a vágóhidak vérfürdõjével.)

Ez azért van, mert csak a lélek képes arra, hogy ezt az anyagi testet éltesse, szóval lélek nélkül a paradicsom vagy a répa nem nőne meg nagyra és pirosra. Szóval Isten (Krisna) azért teremtette a növényeket, kevésbé tudatossá, hogy ne fájjon nekik annyira, mint egy fejlettebb élőlénynek. Igen, bármilyen hihetetlen, Krisna nem szereti a szenvedést látni (de Ő nem szenved:)

Teljesen erõszak nélkül lehetetlen élni, de megtalálhatjuk az erõszak létünk fenntartásához feltétlenül szükséges, minimális szintjét. A Védikus bölcsesség szerint erkölcsileg a legtisztábban akkor táplálkozunk, ha vegetáriánus ételeinket felajánljuk áldozatképpen Istennek.”

A Védikus filozófia azért is javasolja a vegetáriánus étrendet, hogy ne kelljen részt vennünk ártatlan életek kioltásában, és ennek következtében ne kelljen szenvednünk, vagy állati testben megszületnünk a jövõben.

Nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy nem személyesen öljük le az állatokat, hanem csak a kész hústermékeket vásároljuk meg. Hiszen a vágóhidakat azon a pénzen mûködtetik, amely a húsféleségek, eladásából folyik be a vásárlóktól. Akár személyesen öl meg egy ember valakit, akár bérgyilkost fogad, mindkét esetben felelõs az áldozat haláláért. Ugyanígy valamilyen mértékben a húskészítmények fogyasztói is felelõsek a lemészárolt állatok életéért.

"A következõ személyeket tartják az állat gyilkosának: aki engedélyezi, aki megöli, aki feldarabolja, aki eladja, illetve megveszi, aki elkészíti, aki felszolgálja, és aki megeszi."

(Manuszmriti 5. 51)