(nem én írtam)

Egy sokat vitatott kérdés…

Sokat vitatott kérdés, hogy az embernek egészsége megőrzése érdekében, szüksége van-e húsra. A válaszom egyértelmű és nagyon határozott nem! Én magam 10 éve nem ettem egyetlen falat húst sem. Nem gyengültem le, nem lettem beteg, nincs vitaminhiányom. Teljesen egészséges vagyok, annyira, hogy barátaim szerint kicsit fogynom is kellene. Jó, jó mondhatjátok, de te egy felnőtt ember vagy. Mi a helyzet, a fejlődésben lévő kisgyerekekkel? Egy orvos biztosan azt mondaná, hogy mindenképpen kell húst enniük. Barátaim csecsemőinek védőnői a szívükhöz kapkodtak, amikor a szülők közölték velük, hogy nem fognak húst adni gyermekeiknek. Azóta évek teltek el, és a gyerekek makkegészségesek. Egyikük 3, a másik 1, 5 éves. Én csak ezt a két kis lurkót ismerem, de a Krisna-tudat mozgalmában rengeteg teljesen egészséges és eleven kisgyerek van, akik úgy nőnek fel, hogy soha életükben nem esznek húst. A valódi ok, amiért nem szabad húst ennünk, az nem az egészségünk. Persze ez is fontos, de sokkal fontosabb az a tény, hogy mivel nem tudunk életet adni, semmilyen körülmények között nincs jogunk elvenni azt másoktól. Nem szabad szenvedést okoznunk más élőlényeknek csupán amiatt, hogy kielégítsük a nyelv késztetését. Ahhoz, hogy húst ehessünk, erőszakos tettet kell elkövetnünk, meg kell ölnünk egy állatot. Erre szoktak azt mondani az emberek, hogy én csak megveszem a boltban, én nem ártanék a légynek sem. Ez a tett, a vásárlás, vagyis a fogyasztók igényei ösztönzik a társadalmat arra, hogy fenntartsák a vágóhidakat. Isten törvényei szerint ugyan olyan elbírálásban részesül, aki megöli, aki feldolgozza, aki megveszi és elkészíti, illetve aki megeszi az állatot

A következő kérdés, amit ilyenkor feltesznek az emberek, így hangzik: - A növényt is meg kell ölnünk, ahhoz, hogy megegyük. Ezzel mi a helyzet? A kérdés jogos, a válasz pedig logikus és egyszerű. Az anyagi természet farkastörvénye az, hogy minden élőlény, egy másik tápláléka. Ez alól az utolsó fűszál sem tud kibújni. Valamit ennünk kell, hogy ne haljunk meg, a táplálék, pedig csak élőlény lehet. A másik törvény, ami minden élőlényre vonatkozik az, hogy mindenkinek minimális erőszakkal kell élnie. Ez nagyon fontos. Minimális erőszakkal! Az állatok be is tartják ezt a törvényt, és csak azt eszik, amit Isten előír nekik. Abból is csak annyit vesznek magukhoz, amennyire éppen szükségük van. Az ember viszont, a teremtés koronája, a mértékletesség leghalványabb jele nélkül, nagyüzemben gyilkol. Ki az intelligensebb?

Mit jelent az, hogy minimális erőszak? Mindenki máshol húzza meg a határt. Az átlag ember azt mondja, embert enni borzalmas, de a tehén még jöhet. Én azt mondom, hogy tehenet enni borzalmas, de a répa még belefér.Az élőlények különböző tudatszinttel rendelkeznek. Más minőségű a tudata egy embernek, egy állatnak, vagy egy növénynek. A tudatszinttől függ, hogy az élőlény mennyit érzékel a hatásokból, amik a világban érik. Az állatok viszonylag fejlett tudattal rendelkeznek. Korántsem olyan intelligensek, mint az emberek, de ahhoz, hogy egy kutya behozza az újságot, egy növényétől jóval fejlettebb intelligencia szükséges. A növények tudatszintje annyira alacsony, hogy szinte semmit nem érzékelnek a körülöttük lévő világból. A saját kezeddel vágd el egy állat torkát, utána tépj le egy szál virágot, és érezni fogod a különbséget. Ezért lehet növényt enni, állatot pedig nem. A növény, mivel gyakorlatilag semmi intelligenciája nincs, nem érzékeli olyan mértékben a szenvedést, mint egy állat, aki fejlettebb tudatszinttel rendelkezik.

A végére álljon itt híres vegetáriánusok néhány gondolata a húsevésről:

“ A föld bőségesen ellát minket ártatlan ételekkel, s olyan lakomát biztosít nekünk, amelyhez nem tapad vérontás, vagy mészárlás. Csak a fenevadak csillapítják éhüket hússal, s még az állatok közül sem mind, mert a lovak, a marhák, és a birkák fűvel táplálkoznak.” Pithagorasz

“A húsevés egyszerűen immorális cselekedet, mivel olyan aktust követel, mely ellentétben áll az erkölcsi érzékekkel: gyilkosságot. A gyilkossággal az ember nemcsak hogy legmagasabb rendű lelki képességének, a hozzá hasonlatos élőlények iránti együttérzésének vet gátat, hanem a saját érzékei megerőszakolásával maga is kegyetlenné válik.” Lev Tolsztoj

“Eljön az idő, amikor az emberek az állat húsától éppúgy irtózni fognak, mint most az ember hústól.”

Lev Tolsztoj

“Tizenhat éves lehettem, mikor egy Tyron nevű író könyve került a kezembe, aki növényevő étrendet ajánlott olvasóinak. Úgy határoztam, megpróbálkozom vele. (…) Hamar elköltöttem könnyű étkemet, gyakran nem többet, mint egy darab sült tésztát vagy egy szelet kenyeret, egy marék mazsolát vagy egy pékmestertől kapott gyümölcsös lepényt meg egy pohár vizet – a többi időmet pedig tanulásra fordíthattam, sőt jobban is haladtam, hiszen a mértéktartó evés ivás jutalma a szellem tisztasága és a fürgébb észjárás”

Benjamin Franklin

“Meggyőződésem szerint mindenki, aki magasabb rendű képességeit a maguk teljességében akarta megtartani, mindenkor nagyon is hajlott afelé, hogy megtartóztassa magát az állati tápláléktól. (…) Valóban az emberi faj jótevőjének fog számítani az, aki megtanítja majd az emberiséget arra, hogy beérje ártatlanabb, egészségesebb táplálkozással. Tulajdon tapasztalataimtól függetlenül is kétségtelennek tartom: az emberiség fejlődésének útja az, hogy lemondjon a húsevésről, ugyanúgy, ahogy a vad törzsek is abbahagyták egymás megevését, amikor civilizáltabb törzsekkel kerültek kapcsolatba.”

Henry David Thoreau

“Ha esetleg ki is mutatnák a húsevésről, hogy jótékony hatással van az egészségre, akkor sem ennék húst."

I. B. Singer

“Aki nem értékeli az életet, az nem érdemli meg azt. Ezen állatok ivadékait elválasztják a szüleiktől, feldarabolják, barbár módon lemészárolják. Bár az ember az állatok királya, mégis borzalmas dolgokat művel. Mások élete árán élünk. Temető helyek vagyunk. Gyermekkoromtól visszautasítottam a húsevést.” Leonardo da Vinci

“Valóban azt kérdezed, mi oka volt Pithagorasznak arra, hogy nem fogyasztott húst? Én a magam részéről azon csodálkozom, hogy milyen véletlen folytán, milyen elmeállapotban érintette ajkához az első ember az alvadt vért és vehette szájához egy halott teremtmény húsát, hogyan rakhatott az asztalra halott, áporodott testeket, hogyan merészelte élelemnek nevezni azt, ami kis idővel azelőtt még bőgött, mozgott, kiáltozott és élt. Hogyan képes valaki kibírni azt a látványt, amikor torkokat metszenek el, bőrt nyúznak le, és végtagokat tépnek ki egy testből.”

Plutarkhosz